Lipcseiné Tolvaj Mária vagyok. Első kisfiam születésére készülve kezdtem el alaposabban megismerkedni a babahordozás témájával. Arra készültem, hogy szeretném őt hordozni, de majd „kipróbáljuk”, hogy neki tetszik-e ez vagy sem. Kisfiam egy igazi „ölbebaba” volt. Azt szerette, ha a nap minden percében a karomban tartom őt. Ha letettem sírni kezdett, de ha felvettem, akkor minden rendben volt. Ezért felvettem őt, de kezdett kicsit nehézzé válni, hogy csak fél kézzel csinálom a tennivalóimat. 5 hetes volt, amikor elkezdtük az elől hordozást. Megtapasztaltuk, hogy a hordozás mennyivel könnyebbé teszi az életünket, el tudtam végezni a napi tennivalókat úgy, hogy mindemellett kisfiam testkontaktus iránti igényét is kielégítem. Mindketten nagyon szerettük ezeket az összebújásokat, de eljött az az idő, amikor már nehéz lett, és nem tudtam elöl hordozni őt. Kerestem a megoldást, de Kecskeméten nem találtam tanácsadót, aki segíteni tudott volna. Hosszas keresgélés után Budapesten találtam szakembert, aki megtanította a háti hordozást. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék én is segíteni a hordozni vágyó anyukáknak.

Szeretném a hozzám forduló anyukáknak megmutatni a hordozás szépségeit, örömeit, és segítséget adni a nehézségek megoldásához, hogy hosszú időn keresztül hordozzák a gyermeküket.